2018 február 22.-én, öt nappal 94. születésnapja előtt elhunyt Tomcsányi Pál az MTA rendes tagja, egyetemi tanár, az agármarketing hazai meghonosítója, a magyarországi marketingoktatás egyik úttörője, a marketingoktatók, és a tanítványok Pali bácsija.
Keveseknek adódik meg, hogy generációk őszintén tiszteljék, felnézzenek rá, elismerjék. Persze ezért tenni kell, nem is keveset, és Ő ezt sokszorosan kiérdemelte.


Tomcsányi Pál (1924−2018) Fotó: mta.hu

Érdekes, kalandos történet, ahogy a természettudományból országos tanulmányi versenyt nyert, majd a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen okleveles mezőgazda (agrármérnök), egyetemi doktor (1946), okleveles gazdasági szaktanár (1948) diplomát szerzett, a Mezőgazdasági Minősítő Intézet, jogelődjeinek és jogutódjainak 66 éven át munkatársa, osztályvezetője, kertészeti és erdészeti igazgatója, majd kutatóprofesszora, a marketing diszciplína bűvkörébe került az 1960-as évek táján.

Az 1963-ban megjelent, társszerzőkkel írt és két idegen nyelven is kiadott: „A gyümölcs útja a fától a fogyasztóig” című könyvében, (már a cím is marketingszemléletet tükröz) röviden bár, de foglalkozott ezzel a nálunk akkor még alig ismert területtel.

Az agrárium és különösképpen a kertészet több szempontból is alkalmas volt az új diszciplína művelésére, annak tudományos megalapozására, mert a szocializmus viszonyai között itt jelentkeztek, jelentkezhettek először valós piaci viszonyok, melyek aktív piaci munkát, marketing tevékenységet, vagy annak valamilyen kezdetlegesebb, esetenként ösztönös formáját tették szükségessé. Ehhez szemléletformáló és gyakorlati útmutatót adott a „Piacos kertészet. A kertészeti marketing alapjai.” című, 1973-ban megjelent, részben saját árutechnológiai és piaci kísérletei alapján írt vastag könyve, melyhez hasonló színvonalú ágazati marketing szakkönyv a hazai piacon napjainkban sem sok található.

A marketing oktatását a Kertészeti Egyetemen 1969-ben kezdte. Ezzel is az úttörők közé tartozott, hiszen a 60-as évek végén csak nagyon kevés felsőoktatási intézményben tanítottak marketinget, a nem közgazdasági jellegű főiskolákon, egyetemeken pedig egyáltalán nem. 25 éven át az intézmény mindkét karán oktatott marketinget, és elindítója volt az élelmiszergazdasági marketing szakmérnök képzésnek, nemcsak a Kertészeti és élelmiszeripai Egyetemen, de szakmai tekintélyével és tapasztalataival jelentősen segítette a Gödöllői Egyetem agrármarketing műhelyének munkáját, fejlődését. Generációk sajátították el tőle a marketing szemléletmódot, és annak gyakorlati használhatóságát, élvezhették tartalmas és élvezetes előadásait, szellemes példáit.
A marketing tudományként történő hazai elfogadtatásában igen jelentős szerepe volt. Alapítója az 1983-ban létrehozott, MTA Agrármarketing Bizottságnak, amely befogadta a marketinget művelő oktatókat, kutatókat, és lehetőséget biztosított a diszciplína tudományos fejlesztésére. Az Agrármarketing Bizottság az Akadémia legaktívabb bizottságai közé tartozott, nem csak a résztvevők emlékezete, hanem az akadémiai évkönyvek beszámolói szerint is, számos külföldi szakember magyarországi meghívását kezdeményezte, szervezte, melyek szakmai ismereteik átadásával gazdagították, szélesítették a hazai marketing ismeretek tárházát.

A később Marketingtudományi Bizottsággá fejlődött testület, melynek 2006-ig elnöke volt, nemcsak a teljes marketing tudomány művelői számára vált fontos tudományos fórummá, hanem a szorosan kapcsolódó területeket is, albizottságok formájában magába integrálta, így például a logisztikát is. Elnöki feladatként nagy súlyt helyezett az utánpótlás menedzselésére, a tudományos fokozatot szerző fiatal oktatók, kutatók az akadémiai bizottság előtt számolhattak be eredményeikről.

Egy tanár hitelességének alapja a szakmai felkészültsége, tudása. Tomcsányi professzor egyik nagy erőssége a felkészültsége és tudása volt. Egy olyan tanártól, aki nem steril marketinget próbált meg ráhúzni adott termékkörre, annak mélyebb ismerete nélkül, hanem magát a „marketingelni” kívánt területet is legalább úgy, ha nem sokkal jobban ismeri, mint a katedrával szemben ülők, nos, annak a hitelességéhez nem férhet kétség!
80 éves születésnapján az Akadémia köszöntésekor régi barátja és iskolatársa Cselőtei László akadémikus az alábbiakat mondta, „az alkotáshoz, a tudományos eredményekhez sok egyéb mellett legalább négy személyi tulajdonság kell: képesség, szorgalom, tudás és akarat.” És e mellett még valami, amit emberségnek nevezhetünk. Pali bácsit mindig a segíteni akarás, a támogatás, a konfliktusok feloldásának, a riválisok kibékítésének vágya vezette, tudott örülni mások sikerének, eredményeinek.

Egy tudóstól, egyetemi oktatótól sok mindent lehet tanulni, ezeknek egy részét meghaladja az idő, más része sokáig aktuális. De amit a magatartásával, tudományterületéhez, és az emberekhez való hozzáállásával és nem utolsósorban megszívlelendő bölcsességek szellemes tömör és frappáns megfogalmazásával ad az időtálló!

Volt diákjai, kollégái, szomorú szívvel veszünk tőle búcsút, emlékét sokáig megőrizzük!
Nyugodj békében Pali bácsi!

Budapest, 2018. február 27.

Totth Gedeon