Életének 77. évében, 2026 nyarán elhunyt Prof. Dr. Lehota József, a hazai agrármarketing egyik meghatározó, iskolateremtő alakja.
Egy életpálya a gödöllői egyetemen
Lehota József 1949. június 19-én született Iszkaszentgyörgyön. A budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett agrárközgazdász diplomát 1972-ben, majd még ugyanabban az évben elkezdte pályafutását a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen – és ott is dolgozott csaknem ötven évig.
Tudományos fokozatai szépen kirajzolják a klasszikus akadémiai karrierívet: 1974-ben Dr. univ. fokozatot szerzett, 1989–91 között a közgazdaságtudomány kandidátusa (CSc) lett, 1996-tól habilitált doktor (Dr. habil.), 2006-tól pedig a Magyar Tudományos Akadémia doktora (DSc) címet viselte. Nyelvtudása is a korszak tipikus egyetemi oktatójáé volt: középfokú angol és orosz nyelvtudással rendelkezett.
Az egyetemi ranglétrán bejárt út is szinte tankönyvi példája az akadémiai pályának: ösztöndíjas gyakornokként kezdte 1972-ben, majd tanársegéd (1974–81), adjunktus (1981–91), docens (1991–97), végül 1997-től egyetemi tanár lett. 2019. március 1-jén vonult nyugdíjba, ekkor kapta meg a professzor emeritus címet. Munkahelye időközben többször átalakult körülötte – a Gödöllői Agrártudományi Egyetemből Szent István Egyetem, majd a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem lett –, ő azonban mindvégig ugyanott, Gödöllőn maradt, de párhuzamosan a Debreceni Egyetemen is tanított.
1991-ben ő hozta létre Gödöllőn az Agrármarketing Tanszéket, amelyből idővel önálló Marketing Intézet lett. Ő indította el és vezette szakfelelősként a Kereskedelem és marketing alapszakot, valamint a Marketing mesterszakot is. Témavezetőként több, mint húsz doktorandusza szerzett tudományos fokozatot, és 2014 és 2019 között a Gazdálkodás- és Szervezéstudományi Doktori Iskolát is ő vezette. Kutatási témavezetőként számos hazai (OTKA, FKFP, GAK, FVM, NKFP) és nemzetközi (FAO-ECC, PHARE-ACE, PHARE-IPP, NATO, INCOMED, EURÉKA) programban is részt vett.
Érdekesség, hogy 1998 és 2002 között az akadémiai pályával párhuzamosan a Komáromi Mezőgazdasági Rt. igazgatóságának elnökeként a vállalat stratégiáját és szervezeti rendszerét alakította át.
A magyar agrármarketing egyik megalapozója
Szakmai munkássága elválaszthatatlan az agrármarketing magyarországi meghonosodásától. Az általa írt és szerkesztett tankönyvek – az 1994-es Agrármarketing (Tomcsányi Pállal közösen) és a 2001-es Marketingkutatás az agrárgazdaságban – generációkon át alapozták meg az agrár-közgazdász és marketing szakos hallgatók tudását; utóbbiért 2003-ban Nívó díjat is kapott. Később, társszerzőkkel készült tan-, és szakkönyvekben is rendszerint ő jegyezte a bevezető, alapfogalmi fejezeteket.
Kutatóként igen termékeny életművet hagyott hátra: a Magyar Tudományos Művek Tára nyilvántartásában 272 publikációt és 623 hivatkozást, ebből 102 könyvrészletet, 100 folyóiratcikket és 45 könyvet tart számon. Kutatási területei közé tartozott többek között a hungarikumok hazai és nemzetközi megítélése, az étrend-kiegészítők fogyasztói szokásai, valamint az élelmiszer-fogyasztói magatartás vizsgálata.
Szakmai súlyát jól mutatja tudományos és közéleti szerepvállalásainak hosszú sora is. Tizenkilenc éven át, 2000-től 2019-ig ő elnökölt az MTA Marketing Bizottságának Agrármarketing és Árutechnológiai Albizottságában (korábban, 1997-től alelnöke volt ugyanennek a testületnek), 1996 és 1997 között pedig a Magyar Marketing Szövetség Marketing Oktatók Klubját (mai EMOK) vezette. Emellett tagja volt többek között a Debreceni Egyetem Társadalomtudományi Doktori Iskolájának (2011–2013), a Magyar Ösztöndíj Bizottság Agrártudományi Kollégiumának (2008–2012), az OTKA IV. Bizottságának (több cikluson át, 1994 és 2003 között), az MTA Agrárközgazdasági Szakbizottság Agrármarketing és Logisztika Albizottságának (2005–2019), valamint a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) Munkabizottságának (2006–2010) és később a MAB Gazdasági Tudományos Bizottságának is – emellett MAB szakértőként és a Magyar Marketing Szövetség szakértőjeként is tevékenykedett.
Kilenc hazai és nemzetközi tudományos folyóirat szerkesztőbizottságában is dolgozott: a Journal of International Food and Agribusiness Marketing (New York, 1993–2010), az Economic Issues (Krétai Egyetem, Görögország, 1996-tól), a Hungarian Agricultural Research (1994–2013), a Tejgazdaság (1994-től), a Marketing és Menedzsment (2000-től), a Studies in Agricultural Economics (2004-től), az Economic and Regional Studies (Lengyelország, 2011-től), a Gazdálkodás (2012-től), a győri Tér – Gazdaság – Ember (2012-től) és a debreceni Táplálkozásmarketing szerkesztőbizottságában is helyet kapott. 2018-ban a Gazdálkodás folyóiratban ő írta a megemlékezést egykori szerzőtársáról és mentoráról, Tomcsányi Pál akadémikusról.
Elismerések
Több mint négy évtizedes pályafutása alatt számos szakmai és állami kitüntetést kapott. A korai, még az 1980-as években kapott elismerések (Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elismerő oklevele, Kiváló Munkáért kitüntetés, Aranykoszorús jelvény a Magyar Agrártudományi Egyesülettől) mellett pályája későbbi szakaszában egyre rangosabb díjakat vehetett át: 1997-ben Pro Universitate Érdemérmet és Széchenyi Professzori Ösztöndíjat kapott, 2002-ben Scriptor díjjal, majd Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel (Mádl Ferenc köztársasági elnöktől) tüntették ki, 2009-ben Apáczai Csere János-díjat vehetett át az oktatási és kulturális minisztertől. Pályafutásának talán legmagasabb elismerése azonban 2019-ben, épp nyugdíjba vonulása évében érkezett: Áder János köztársasági elnöktől megkapta a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét (polgári tagozat).
Ember a katedrán túl
Kollégái és tanítványai nemcsak a tudását, hanem az emberségét is nagyra tartották. Aki egyszer hallgatta, tudja: nem a szigor tette emlékezetessé az óráit, hanem a közvetlensége és az, hogy mindig valódi figyelmet fordított a hallgatóira – neki a tanítás sosem csak száraz ismeretközlést jelentett. Ehhez a hozzáálláshoz illett a kedvenc, sokszor elhangzó kérdése is: "Hogy vannak, amikor jól vannak?".
Doktoranduszai 2019-es nyugdíjba vonulásakor saját kezdeményezésükből, meglepetésként búcsúztató ünnepséget szerveztek neki: ezen a doktori iskola minden évfolyama képviseltette magát, több mint negyvenen jöttek el megköszönni a munkáját. Szerkesztőként is megörökítette pályatársai munkásságát – 2017-ben ő szerkesztette Molnár József 70. születésnapjára készült köszöntő kötetet, az Életem a felsőoktatásban címűt.
Nyugdíjas éveiben sem pihent. Szülőfaluja, Iszkaszentgyörgy iránti kötődése egész életét végigkísérte: a Lehota család és a falu történetét, köztük édesapja dániai munkavállalásának történetét is megörökítette egy saját maga szerkesztette honlapon. 2012-től kezdve a szülői ház telkén hobbikertészetet is kialakított “Somfarm” néven: százötven som mellett diót, mandulát, kökényt, fügét és szőlőt is telepített, a termésből pedig lekvárt, szörpöt, pálinkát és bort is készített. Szívesen olvasott verseket és szakirodalmat, 2019-től pedig szülőfaluja történetét is kutatni kezdte – előadásokat tartott Iszkaszentgyörgy honfoglalás előtti és utáni múltjáról, valamint a térség dinnye- és paprikatermesztésének históriájáról.
Öröksége
Lehota József munkássága jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az agrármarketing önálló, elismert diszciplínává váljon a magyar felsőoktatásban és kutatásban. Egy háromfős tanszékből egy önálló doktori képzést is folytató intézetet épített fel, tankönyvei ma is alapvető szakirodalomnak számítanak. A MATE hivatalos megemlékezése iskolateremtő professzorként méltatta, aki fiatal kutatók, doktoranduszok és egyetemi oktatók egész generációját indította el a pályán – tanítványai közül mára sokan vezető oktatói, kutatói pozíciókat töltenek be különböző egyetemeken, és viszik tovább mindazt, amit tőle tanultak.
Dr. Lehota József emlékét tanítványai, kollégái és az általa felépített tudományos iskola őrzi tovább.